Az akhal teke Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája, a sztyeppei nomád népeknek, így a korai magyaroknak is a lóállományuk jelentős részét képezte.
Az akhal-teke ló a vílág legősibb kultúrlovainak leszármazottja, ábrázolása már az időszámítás előtti leletekben is fellelhető. Az akhal-teke elnevezés ugyan viszonylag friss, hiszen a fajta első zárt törzskönyvét 1935-ben készítették, de a korábbiakban használt "turáni ló" elnevezés a közép-ázsiai régió legnemesebb, legértékesebb lovait foglalta magába.
Közép-Ázsia történelme állandó hódítások történelme. 2500 év alatt egymást követték a szkíták, a párthusok, hunok, türkök, mongolok, majd ismét a türkök. A nyelv, a kultúra, a művészetek mind változtak a hódítókkal. Egyetlen dolog nem változott - a ló. Minden kultúra, amely kapcsolatba került ezzel a fajta lóval, elismerte és értékelte felülmúlhatatlan sebességét, hihetetlen kitartását, intelligenciáját, gazdájához való lojalitását és rettenthetetlen bátorságát. Ez a ló volt a jómód szimbóluma, a túlélés záloga és állandó büszkeség forrása.
így kerülhetett a honfoglaló magyarság tulajdonába is, amit bizonyítanak a MTA Szegedi Kutatóintézete által végzett mitokondriális DNS vizsgálatok, melyek alapján kimutatható, hogy a honfoglalás kori sírleletek és a mai lófajták DNS-ének összehasonlító vizsgálata szerint a honfoglalók előkelőinek lovai a mai akhal-teke fajtával mutatnak legközelebbi rokonságot. Ennek alapján mondhatjuk, hogy egyik legrégibb őshonos fajtánk leszármazottja. A honfoglalást követően a magyar ló sokáig kiviteli tilalom alatt állt, királyaink így próbálták megóvni az értékes állományt. A "keleti ló" a XV. sz.-ban hatott újra a magyar lótenyésztésre. Keleti alatt azonban nem elsősorban az arab, hanem a közép-ázsiai lovat kell érteni, amelyet a XI.sz.-ban a mai Türkmenisztán területére érkező, majd onnan Anatólia és Bizánc felé továbbterjeszkedő török törzsek hoztak magukkal. Az oszmán török birodalom könnyűlovasságának gerincét ezek a lovak képezték, így a török hódoltság időszakában a magyar lótenyésztésre ismét nagy hatással voltak.
Az akhal-teke újkori "honfoglalása" 1976-tól datálható, amikor a volt SZU-ból 3 mént importáltunk. De Musztafa, Birgut és Mele Szakar nem azért érkezett, hogy a magyar lótenyésztés kiaknázza a fajta óriási genetikai potenciálját és kíváló adottságait. A cél sokkal prózaibb: az akkori amerikai lópiac fakó divatjának kiszolgálása. Az ideológia pedig: az ősi "magyar fakó vérvonal" rekonstruálása. Ez az időszak egybeesett a német sportlovak magyarországi népszerűségének felvirágzásával, így míg a német import mének - sokszor érdemtelenül - a kancák legjavát kapták, addig az akhal-teke méneknek csak egy szín alapján összeválogatott, rendkívül heterogén kancaállomány jutott. Vagy még az sem.... Musztafa mégis adott 2 országos fedezőmént és több eredményes távlovat. A 90-es évek elejétől az ő és Mele Szakar lányai biztosították a magánkézben induló akhal-teke tenyésztés alapjait, amihez több mén importjára került sor. A legsikeresebb akció 1994-ben Karador (és vele együtt több nagy értékű tenyészkanca) érkezése volt. Karador 11 évíg működött a tenyésztésben, fedezőmén fiai és tenyészkanca lányai itthon, Csehországban, Németországban és Ausztriában egyaránt öregbítik a magyar akhal-teke tenyésztés jó hírét. Azóta a sorozatos importok és az itthoni tenyésztői munka örvendetesen bővítették az állomány létszámát és genetikai potenciálját. Jelenleg 17 nemzetközi engedéllyel rendelkező tenyészmén áll a tenyésztők szolgálatában.
Az Akhal-teke Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete 2003-ban alakult, 2008-tól az akkori MLLSZ (ma MLOSZ) tagja, államilag elismert fajtatenyésztő egyesület. Alakulásától jó kapcsolatot ápol a VNIIK-kel (Összoroszországi Lótenyésztési Intézet), amely a fajta főtörzskönyvét vezeti és világszerte végzi a lovak értékelését, illetve a 2008-ban Türkmenisztánban alakult világszervezettel is, melynek alapító tagjai közt vagyunk.
Az egyesület célja olyan tisztavérű és magasfélvér lovak tenyésztése, melyek nem csak a fajta különleges küllemét, klasszikus szépségét, hanem az évezredek alatt kialakult kiváló hátasló tulajdonságait - kitartását, bátorságát, intelligenciáját, rendkívül kényelmes mivoltát - is jól reprezentálják. Hiszünk abban, hogy a nyugatí egyensportló és a manapság divatossá váló atavisztikus jegyeket viselő primitív kislovak mellett őseink keleti harci hátasának is van helye Magyaroroszágon.
